Birman

Az igéző tekintetű birman minden valószínűség szerint Burma nyugati régiójából származik, de Thaiföld területéről is előkerültek olyan leírások, amelyek kísérteties hasonlóságot mutatnak a fajta egyedeivel. A hiedelem szerint a birman ősei szerzetesek mellett éltek a kolostorokban, ahol nagy becsben tartották őket; szabadon jártak-keltek a szentélyekben, és törődő gondoskodásban volt részük.

A birman szőrzete félhosszú, selymes tapintású. Fülei viszonylag kicsik. A kölykök hófehér bundával születnek, a jellegzetes színezet csak két hét után kezd kialakulni. A felnőtt birman bundája határozott arany árnyalattal gazdagított fehér, fülei, farka, arca és lábai barnák, ám tappancsai egyedülálló módon mindig tiszta fehérek. A tenyésztési standard szerint cirmos mintázat, enyhe foltozottság megengedett, de a szemek színe csakis tiszta kék lehet.

A birman cicák küllemének változásáról egy ősi legenda szól. Eszerint a Lao-Cun templomban élő macskák, amelyek a fajta ősei, sárga szemű, fehér bundájú cicák voltak. Pontosan száz macska élt a templomban, amelyeket különböző szerzetesek gondoztak. A főpap macskája azon a napon változott meg, amikor a kolostort megtámadták, és a főpapot meggyilkolták. A szentélyben élő, Sinh nevű cica haldokló gazdája mellé bújt, miközben tekintetét az imateremben álló, kék szemű arany istenszoborra emelte. Abban a pillanatban, mikor a főpap kilehelte a lelkét, a cica csodálatos átalakuláson ment át: szemei az ősi istenszobor szemeihez hasonlóan kékké váltak, bundája aranyszínben kezdett el ragyogni, arca és lába pedig földszínűbe fordult; ám mancsai, amelyekkel a főpapot megérintette, hófehérek maradtak. Hét napra rá a templomban élő többi 99 macska is megváltozott, utódaik pedig hozzájuk hasonlóvá váltak. A mai napig tisztázatlan, miként került a burmai szerzetesek szentként tisztelt macskája, a birman nyugatra. Állítólag egy Gordon Russel nevű angol katona ajándékba kapott egy párt egy burmai paptól 1898-ban, ő vitte be Európába az első példányokat. A kölykök közül a hím nem vészelte át a hosszú utazással járó problémákat, ám a nőstény megmaradt, és tenyészteni kezdték. Mások szerint az első egyedeket egy Burmában kalandozó amerikai milliomos, bizonyos Vanderbilt úr vitte át Európába. Eme történet úgy tartja, hogy a férfi annyira beleszeretett a csodás küllemű cicákba, hogy megvesztegetett egy szerzetest, aki ellopott egy párt a szentként tisztelt alomból. Számos más történet is ismert, ám csak annyi bizonyos, hogy 1925-ben, Franciaországban már ismert volt a fajta; ekkor regisztrálták hivatalosan az első példányokat, s kezdődött meg professzionális tenyésztése.

Szőrzet színe:
 aranyló fehér, barna foltokkal
 cirmos mintázat elfogadott