Amerikai rövid szőrű macska

Az Európából érkező telepesekkel együtt számos macska is bekerült az Újvilágba, melyek közt gyakoriak voltak az európai rövid szőrű és a brit rövid szőrű macskák. Ezek kereszteződéséből született az amerikai rövid szőrű. Az első, tudatos tenyésztési folyamat során nemesített egyedeket a 19. század végén mutatták be Londonban, és a szép formájú cirmosok nagy érdeklődést keltettek. Az amerikai rövid szőrű, mint jellegzetesen nemzeti macska, az első fajták közt volt, melyeket a CFA 1906-ban, megalapításának évében elismert. A fajta sikertörténete azóta is töretlen, bár elsősorban az Egyesült Államokban népszerű, Európában kevesebben tartják.

Közepes vagy nagyobb termetű, izmos, erőteljes cica, mindig ugrásra kész. Nesztelen, elegáns mozgása a fejlett ragadozóösztön egyértelmű bizonyítéka. Bundája rövid és dús, a jó idő beálltával a cica szőrzetének egy részét elhullajtja. A bunda lehet egyszínű (fehér, fekete, kék, krém stb.), cirmos, teknőctarka; összesen nyolcvannál is több szín én mintázat megengedett. Farka közepesen hosszú, a rövid farok fajtaidegen. Szeme színe változatos, a megfelelően tartott, egészséges egyedek tekintete mindig tiszta és ragyogó, élénkséget, életrevalóságot tükröz.
Az amerikai rövid szőrű természete hosszú időn át formálódott, a cica eredeti karakterét a tenyésztés sem változtatta meg alapvetően. Szelíd és kezes, ám visszahúzódó állatok, nem zaklatják a gazdit, soha nem tolakodnak, nem követelőznek. Temperamentumuk kiegyensúlyozott, kisebb lakásban sem csinálnak felfordulást. A gazdához és az ismerős emberekhez ragaszkodnak, viszont az egyedüllétet is tűrik – ilyenkor magukban is eljátszanak, vagy csendesen szundítanak. Soha nem hangoskodnak: ritkán nyávognak, de a simogatást, babusgatást édes dorombolással köszönik meg. Személyiségük megnyerő, természetes, tartásuk problémamentes, mert szervezetük erős és ellenálló.

Az amerikai rövid szőrű őseit évszázadokon át munkamacskaként tartották. Nem családi kedvencek voltak, hanem a rágcsálók elleni harcot segítették: elkergették a gabonatárolókba befészkelődő, kövérré hízott patkányokat és egereket. Hajósok is gyakorta vitték a fedélzetre, hogy megregulázzák a pimasz rágcsálókat, melyek pokollá tehették életüket, és megdézsmálták az értékes élelmiszerkészleteket.